Nem tigris: bengáli macska!

Bengáli macska – a törpetigris

Most őszintén, aki szereti az állatokat, különösen a nagymacska fajtákat, nem örülne, ha egy kicsinyített változattal oszthatná meg az életét? Oroszkánt, tigrist igen keveseknek adatik meg otthon tartani, legfeljebb az állatkertben csodálhatjuk őket, hacsak el nem jutunk távoli vidékekre, tájakra.

Nem csoda, hogy eljutottak odáig az emberek, hogy a vadon élő nagymacskára hasonlító, de lakásban is tartható macskafajt tenyésszenek ki. Legyen kedves, kellemes vele az együttélés, de azért megjelenésében hasonlítson vadon élő rokonaira. Így született meg a bengáli macska, valamikor a múlt század hatvanas éveiben, az Egyesült Államokban. Az ázsiai leopárdmacska és egy cirmos cica nászából született fajta az ázsiai leopárd macska latin neve, azaz a Felis bengalensis után kapta hivatalos nevét.

Érdekes, és talán meglepő, de a leopárdmacskát hosszú időn át egzotikus állatként árusították az Egyesült Államok állatkereskedéseiben, és bizony komoly kutatások alanyai is voltak, ugyanis ellenállók voltak a macskaleukémia vírusával szemben. A leopárdmacska egyébként Ázsia déli, délkeleti részein őshonos, Afganisztán, Pakisztán, India, Nepál, Banglades tájain megtalálhatók, de előfordulnak Kína keleti részein, Koreában, és az Amúr vidékén is.

Aztán amikor egy, valamely amerikai állatkereskedésben vásárolt bengáli macska nőstényt egy kaliforniai tenyésztő, bizonyos Jean Mill bepároztatott házi kandúrjával, tündéri és szépséges kiscicák születtek.  Egy Kinkin nevű, foltos cicát a saját apjával pároztatták vissza, a nászból pedig egyszínű és pöttyös kicsik születtek.

A sok-sok, többfelé zajló kísérletezésekből végül egy vad kinézetű, de kedves, szeretetteljes természetű macskafajta született, a ma ismert bengáli macska.

Törpetigris macskabundában

Annak ellenére, hogy nagyon sokan azt hiszik, igazi vadmacskát vásárolnak, mely küllemében és természetében is vadon élő, nagytestű rokonaira hajaz, ez nem igaz. Bár régen, a tenyésztés kezdetén még sok volt a fajta egyedi között a vad természetű, mára már elmondható, hogy a bengáli macska nagyon kedves állat. Családcentrikus, ragaszkodó, sőt, kifejezetten odaadó. Emellett számolni kell kimagasló intelligenciájával is, ugyanis ez a fajta nagyon okos és gyorsan tanul. Ébersége és élénksége mellett nagyon magabiztos is. Mindig van véleménye, amit meg is oszt családtagjaival, szóval igencsak kommunkaktív.

Mondják, hogy a norvég erdei macska mellett a másik olyan macskafajta, mely szinte kutyaszerű. Imád játszani, akár apportírozni vagy trükkökre is könnyen megtanítható. Ja, és imád úszni is, a pancsolás, de a vízi vadászat sincs ellenére, szóval a vízi vadászebek komoly vetélytársa is lehet. Ráadásul mancsát szinte kézként használja, ügyessége alig ismer határokat. Sokan klikkerrel nevelik bengálijukat, akinek ez is egyfajta élvezetes kihívás és játék.

A lényeget tekintve, ez a fajta a negyedik generációtól már szelídnek tekinthető, de ez nem zárja ki, hogy a fajta aktív, temperamentumos legyen, sőt!

Ami biztos, nyugodt és békés cicára vágyük ne ezt a fajtát válasszák társuknak. A bengáli macska, bár szeret gazdája mellett lenni, élvezi, ha simogatják, nem az a heverészős, lustulós, Garfield-típusú cica. Kell neki a szabad kijárás, legalább egy védett udvarra, kell a sok játék, a mászási lehetőség, a kaparófák. Egyszóval a szabadság és a tér létszükséglete, persze a sok szeretet, és mentális-fizikai stimuláció mellett.

A bengáli macska – szőrmentén

Hát, valljuk be, a bengáli nem éppen a finom macska szinonimája. Mégis, kecses, mert izmos és erő, sportos felépítése miatt éppen olyan, mint egy vadonban élő nagymacska. Erre a megjelenésre csak rátesz egy lapáttal a bundája, mely sűrű és tömött. Mégis, meglepő módon, ha megsimogatjuk, ez a bunda puha és selymes, ráadásul elbűvölő a sokféle szín és mintázat, amely előfordulhat a bengáli macska fajta repertoárjában. Lehet márványos, pöttyös, de akár a kettő egyvelege is, mindez narancs, arany, sötét sárga és homokszínekben. Hát nem csodálatos?  Gazdiknak jó hír, hogy fürdetni szinte alig szükséges, kivéve, ha összemaszatolja magát az állat, és a fésülés sem napi feladat. Elég hetente kikefélni a bundát, és máris kész a nett megjelenés.

A bengáli macska etetése

Nemrégiben olvastam valahol, hogy igen sokan nyers hússal etetik, mivel úgy vélik, hogy a szavanna és a bengáli macska, mint hibrid macskák, érzékenyek a macskatápokra- és konzervekre, pontosabban bizonyos, azokban fellelhető baktériumokra. Tény, hogy a fajta alapvetően igen egészséges, tsabil az állomány. A betegségekkel szemben igencsak ellenálló bengálit sem árt azért elvinni néha állatorvosi kivizsgálására, hiszen a hosszú, egészséges élet titka a megelőzés, no és persze a kiegyensúlyozott táplálkozás. Bár úgy gondolom, a kiváló minőségű – avagy prémium minőségű – kész eledelek kiegyensúlyozott táplálkozást biztosítanak az állatok számára, minden tápanyag, vitamin- és ásványi anyag forrás megtalálható bennük. Ám ha valaki mégis nyers eledellel akar etetni, azzal sincs hiba, ha megfelelően előkészíti, és a bengáli macska tápanyag igényei szerinti módon tálalja.